A Repeated Implantation Failure (RIF), vagy ismételt beágyazódási sikertelenség az asszisztált reprodukció egyik legnehezebb és lelkileg is megterhelő helyzete. Ilyenkor több embriótranszfer után sem alakul ki terhesség.

Fontos azonban tudni, hogy nem minden sikertelen lombikkezelés jelent RIF-et. A siker esélyét számos tényező befolyásolja, ezért a sikertelen transzferek számát mindig az életkorral, az embriók várható életképességével és a kezelés egyéb körülményeivel együtt kell értékelni.

Mit jelent pontosan a RIF?

RIF-ről akkor beszélünk, amikor jó eséllyel beágyazódásra képes embriók ismételt visszaültetése ellenére sem alakul ki terhesség, és a sikertelenség mértéke alapján már érdemes lehet a háttérben álló tényezőket részletesebben megvizsgálni.

A korábbiakhoz hasonlóan sokszor 2–3 sikertelen embriótranszfer után merül fel a RIF lehetősége, de nincs minden páciensre érvényes, merev embriószám vagy transzf erszám. A korszerű megközelítés az egyéni esélyeket is figyelembe veszi.

Fontos: egy sikertelen lombikkezelés önmagában még nem jelenti azt, hogy valamilyen komoly betegség áll a háttérben.

Miért nem sikerülhet a beágyazódás?

A beágyazódás nagyon összetett folyamat. Ahhoz, hogy egy embrió megtapadjon és tovább fejlődjön, több tényezőnek kell megfelelően működnie:

• az embriónak megfelelő fejlődési és genetikai adottságokkal kell rendelkeznie,
• a méh üregének és az endometriumnak megfelelő állapotban kell lennie,
• a hormonális környezetnek megfelelőnek kell lennie,
• megfelelő időben kell megtörténnie az embriótranszfernek,
• és az anya szervezetének, illetve az embriónak számos összetett biológiai kölcsönhatása is szerepet játszik.

Ezért a sikertelen beágyazódásnak nem feltétlenül egyetlen oka van.

Milyen tényezők állhatnak a RIF hátterében?

1. Az embrióval kapcsolatos tényezők

A sikertelen beágyazódás egyik fontos oka lehet, hogy az embrió kromoszómaállománya nem megfelelő.

A kromoszóma-eltérések gyakorisága az anyai életkor előrehaladtával növekszik, ezért az életkor a lombikkezelések sikerességének egyik fontos tényezője.

Az embriók fejlődése és morfológiai jellemzői mellett bizonyos esetekben genetikai vizsgálatok, például PGT-A is szóba kerülhetnek.

A PGT-A azonban nem minden RIF-es páciens számára szükséges vagy jelent automatikusan jobb esélyt, ezért alkalmazását mindig egyénileg kell mérlegelni.

2. A méh és az endometrium eltérései

A beágyazódáshoz megfelelő méhüregre és endometriumra van szükség.

A kivizsgálás során ezért felmerülhet például:

• méhpolip,
• méhsövény,
• méhen belüli összenövés,
• egyéb méhüregi eltérés,
• az endometrium nem megfelelő állapota,
• bizonyos esetekben krónikus endometritis.

A méh anatómiai eltérései szükség esetén ultrahanggal, hiszteroszkópiával vagy egyéb célzott vizsgálatokkal tisztázhatók.

3. Hormonális és anyagcsere-tényezők

A megfelelő hormonális környezet szintén fontos a beágyazódás szempontjából.

Ezért bizonyos esetekben érdemes áttekinteni például:

• a pajzsmirigy működését,
• a progeszteronhatást és a luteális támogatást,
• a PCOS fennállását,
• az anyagcsere-eltéréseket,
• egyéb, a páciens kórelőzménye alapján fontos hormonális tényezőket.

Nem szükséges azonban mindenkinél minden hormon- és anyagcsere-vizsgálatot elvégezni. A kivizsgálásnak mindig a páciens előzményeihez kell igazodnia.

4. Immunológiai tényezők

A beágyazódás során az immunrendszernek is fontos szerepe van az anya és az embrió közötti kapcsolat kialakulásában. Emiatt egyes esetekben immunológiai tényezők is felmerülhetnek.

Ugyanakkor nem minden ismételt beágyazódási sikertelenség hátterében immunológiai probléma áll.

Az immunológiai kivizsgálás ezért nem azt jelenti, hogy minden RIF-es páciensnél számos immunológiai tesztet kell elvégezni. A jelenlegi szakmai ajánlások többek között a perifériás és méhűri NK-sejtek, valamint a citokinvizsgálatok rutinszerű alkalmazását nem javasolják.

Az immunológiai kivizsgálás elsősorban akkor lehet indokolt, ha a páciens kórelőzménye vagy egyéb betegségei alapján erre külön ok merül fel.

Mikor érdemes RIF miatt kivizsgálást kérni?

A kivizsgálás különösen akkor merülhet fel, ha:

• több embriótranszfer ellenére sem alakult ki terhesség,
• jó minőségűnek vagy várhatóan életképesnek tekintett embriók transzfere is sikertelen volt,
• ismert hormonális, anyagcsere- vagy autoimmun betegség áll fenn,
• korábban méhüregi vagy endometriális eltérés merült fel,
• vagy a korábbi lombikkezelések alapján valamilyen speciális tényező gyanúja vetődik fel.

A kivizsgálás célja nem az, hogy minél több vizsgálatot elvégezzünk, hanem hogy megtaláljuk azokat a tényezőket, amelyek az adott páciens esetében valóban befolyásolhatják a következő kezelés eredményét.

Hogyan történik a RIF kivizsgálása?

A kivizsgálás általában lépésről lépésre történik.

Elsőként érdemes áttekinteni:

• az előző lombikkezelések dokumentációját,
• az embriók fejlődését és minőségét,
• az embriótranszferek körülményeit,
• az endometrium állapotát,
• a méh anatómiai viszonyait,
• valamint a páciens hormonális, anyagcsere- és immunológiai előzményeit.

Ezt követően lehet eldönteni, hogy mely további vizsgálatoknak van valódi értelme.

Ez azért fontos, mert a RIF kivizsgálása nem egyetlen kötelező vizsgálati csomagot jelent.

Tévhitek a RIF-ről

„Ha három lombikkezelés nem sikerült, biztosan RIF áll fenn.”

Nem feltétlenül. A sikertelen kezelések számát az egyéni terhességi és beágyazódási esélyekkel együtt kell értékelni.

„A sikertelen beágyazódásnak biztosan immunológiai oka van.”

Nem. A beágyazódás sok tényező együttes eredménye, és az immunológiai tényezők csak egy lehetséges részét jelentik a kivizsgálásnak.

„Minél több vizsgálatot végzünk, annál nagyobb lesz a siker esélye.”

Nem feltétlenül. A korszerű kivizsgálás célja a felesleges vizsgálatok és kezelések elkerülése, és azoknak a tényezőknek a keresése, amelyek az adott páciensnél valóban jelentőséggel bírhatnak.

Mit lehet tenni sikertelen embriótranszferek után?

A következő kezelés megtervezése mindig egyéni.

A korábbi eredmények alapján szükség lehet például:

• az IVF-kezelés korábbi lépéseinek áttekintésére,
• az embriókkal kapcsolatos tényezők újraértékelésére,
• a méh és az endometrium vizsgálatára,
• hormonális vagy anyagcsere-eltérés rendezésére,
• igazolt eltérés célzott kezelésére,
• bizonyos esetekben célzott immunológiai kivizsgálásra.

Nem az a cél, hogy egyre több vizsgálatot vagy kezelést alkalmazzunk, hanem hogy a következő lépés valóban indokolt és személyre szabott legyen.

Van remény a továbblépésre?

Igen.

A sikertelen embriótranszfer nem jelenti azt, hogy a következő kezelésnek is sikertelennek kell lennie. Sok esetben a kivizsgálás során sem található egyetlen egyértelmű magyarázat, mégis sikeres lehet egy következő kezelés.

A legfontosabb, hogy a korábbi kezelések eredményeit ne külön-külön, hanem összefüggésükben értékeljük.

Összefoglalás

A RIF – ismételt beágyazódási sikertelenség összetett probléma, amely mögött embrióval kapcsolatos, méhüregi, endometriális, hormonális, anyagcsere- vagy egyéb tényezők állhatnak.

A korszerű kivizsgálás célja:

• a korábbi kezelések részletes áttekintése,
• a valóban fontos tényezők felismerése,
• a felesleges vizsgálatok és kezelések elkerülése,
• és a következő kezelés személyre szabott megtervezése.

Ha több embriótranszfer után sem alakult ki terhesség, érdemes lehet a korábbi kezelések eredményeit és a lehetséges háttértényezőket szakemberrel áttekinteni.